2010. október 28., csütörtök

MÁK Bistro

Dalmával csajos estét nyomtunk, ennek részeként beugrottunk egy gyors vacsira a MÁKba.

A következő kérdések hangzottak el:
- és hol kell lekapcsolni a villanyt? (mosdóban, végzett és veszettül nézelődik)

Suttogva az asztalnál, miután váltottam az egyik ismerős felszolgálóval 2 szót:
És anya! Ő a barátod?
És anya! A szemüveges is?

A nyúlgerincre: ilyen halat kérek én is. A következő mondatban már sajtnak hívta. (mentségére legyen mondva: azt mondtam csirke, mert a nyuszikat imádja...)

A falra (lóbálja a széken a lábát, nézelődik):
Itt olyan csúnya a fal. Nem tetszik. Nincsen rajta piros, se másmilyen szín...
Mondom neki, ez direkt ilyen, mire ő:
Ez akkor is csúnya.

Bejött Frenreisz K a feleségével. Dalma:
És anya! Ő most néni vagy bácsi? Copfja van...

Amikor hazatértünk a következővel sommázta az estét az apjának:
Ez jó volt! Ez a MÁK. De itthon jobban szeretek vacsorázni.
Majd betolt még 3 túrógombócot.
(hiába, még nem érzi a lényeget!)

2010. október 21., csütörtök

Én és a kisöcsém

- Ezt mamitól kaptam. Szerintem ez én vagyok. Meg ez a pici, ez meg a Bence. A tezsvérem.

2010. október 18., hétfő

Vörösiszap és az arany szíve!

A katasztróf harmadnapján nézegettem elhűlve a képeket az interneten. Talán hangot is adtam, mire Dalma odajött, nézi, kérdez. Én közben kattingatok, válaszolok. Volt egy kép, ami egy lakásbelsőt mutatott, ahogy az iszap felborogatta a bútorokat és mindent vörösre színezett. Egy félig vörös gyerekjátékon megakadt Dalma szeme és egyfolytában az érdekelte, hol az a kisgyerek, akinek ez történt a házával.
Napokkal később vendégség volt nálunk. Kapott mindenféle csokikat. Ahogy aludni vittem, megszólalt:
- Anya! Arra gondoltam végül, hogy ezeket a csokikat le kellene küldeni annak a kisgyereknek, akinek piros lett a játéka meg a háza.
- Oké-mondom. Leküldjük.
Már az ágyban:
vagy kitehetnénk az ajtó elé, hogy a védőangyalka levinné neki és nekem meg hozna valami értelmes dolgokat....

Másnap az angyalka elvitte a csokikat és hozott egy Vakondos dvd-t. Minőségi csere volt.:-)

2010. október 14., csütörtök

Ősember

-Anya! A leghátulsót kérem a cdről. A hősemberest! = a dvd utolsó meséjét tegyem be, az ősemberest.

2010. október 7., csütörtök

Téli álom

Minden alváshoz 2 dolog szükséges: a bí (ez egy textilpelus, amit szagolgat) ill. A maci. A maci még az enyém volt. Az oviban (mivel már nagylány...) már csak Macival alszik. Az alvóállat bekészítése az ovis táskába az ő feladata, de olykor figyelmeztetni kell rá.
- A Macit is tedd be!
- Ma a Maci téli álmot alszik, inkább Kacsát viszem.

Jézuskák

Egy gyönyörű épületben vagyunk, ahol egy cukrászda üzemel. Dalma az ölemben elfekszik és felnéz a plafonra, ami gyönyörűen megmunkált. Mire ő:
- Anya! Nézd! Itt laknak a Jézuskák!

Villa Bagatelle

A Villa Bagatellben jártunk A házban a fehér és a lila dominál. Tetszik nekem. Indulás előtt még elmegyünk mosdóba, mert pisilnie kell. Ott semmi sem lila. Se nem fehér.
Egyszer csak:
- Rájöttem: én azért vagyok ilyen lilában, hogy menjek a házhoz!

Váci utca

Az Aranykéz utcából fordulunk rá a Váci u-ra. Dalma meglátja a népeket az utcán:
- Itt meg annyian vannak, mint a piacon!

Kicsit odébb egy utcai zenész üvegpoharakkal zenél. Nem kicsit ügyesen. Megállunk meghallgatni. Húzkodja a kabátom:
- Anya! A bácsi a saját poharaival zenél? Otthonról hozta? És ha eltöri?

Közlekedési lámpa

Állunk a zebránál, várjuk, hogy zöldre váltson a lámpa. Egyszer csak megszólal:
- Rájöttem, amikor terpeszben áll, akkor szabad átmenni.