Bújócska-fogócska

Az az igazság, ezt inkább videóra kellett volna venni, mert írásban megörökítve közel annyira sem lesz vicces, de ha hónapok múlva visszaolvasom, biztos vagyok benne, hogy magam előtt fogom látni az egész jelenetet és röhögök rajta, mint akkor a kocsiban.

A történet annyi, hogy aznap mentünk a Kapásba a művtornára. És ezt már nagyon komolyan toljuk. Örökké késésben, ezt ecsetelnem sem kell. Persze Bence miatt, aki du. alszik. Mert jó gyerek. És én utálom felkelteni. Mert igyekszem jó anyukája lenni. Mindig megvárom az utolsó utáni pillanatot, hogy ébresszem. Onnantól meg megy a rohanás. Dalmát az ovikapuban (ide kihozza az óvónéni) felkapom, kocsiba be. Útközben megbeszéljük, mi volt az oviban, ő meg öltözik. A cseresznyés ruhába. Aztán vissza kabátba. Kapás u-ban egy garázsbeállónál vészvillogva beparkolok, Dalmával kiugrunk, Bence üvölteni kezd, mert azt hiszi végleg elhagyjuk a bárkát. Dalmával átszaladunk az úton, ő beszalad a kapun és innentől jön a NAGYLÁNYOS feladat. Mindezt EGYEDÜL: csizma le, kabát le, kardigán le. Kabát-kardigán felakasztásához megkér egy ottani anyukát. Mi ez idő alatt Bencével leparkolunk, majd visszakullogunk a Kapás elejére. Mert nyilván, arrafelé SOHASEM találok parkolóhelyet.

De ez a hétfő más volt. Míg Dalma bent táncolt, Bencével bevettük magunkat a bürokráciába. Adóigazolást szereztünk a Margit krt-on. Aztán rohanás vissza Dalmáért. Aki a megbeszélteknek NEM megfelelően a cseresznyés gúnyájában balettcipőben bóklászott, ahelyett h talpig kabát-csizma díszben várta volna a rohanó anyját. Kiabáltam neki, rohan hozzám, kabát ráránt, csizma kézbe, Dalma az ölembe és már szaladunk is a kocsihoz. Beülünk, Bence örül.

Már a Margit krton állunk a dugóban, Dalma éppen visszaöltözik. Közben csipog, milyen volt a torna. Aztán meséli, hogy azért nem öltözött be kabát-csizmába, mert egy kislány kérdezte tőle, hogy:
Dalma: "Dalma játszol velem?" - mert ő tudja a nevem, mert engem sokat megdicsér Erzsi néni. És én mondtam neki, jó. Játsszunk bújócska-fogócskát!
Anya! te tudod, milyen a fogócska-bújócska?
Én: Nem.
Dalma: Az olyan, hogy elbújsz és ha megtalálnak, elszaladsz. Én számoltam. (itt becsukja a szemét, mintha számolna). Aztán kicsit kukucskáltam 8nál, de a lány az villám volt! Már nem is láttam! Elbújt. És akkor megjöttél.
Én: .... és a kislányt megtaláltad?
Dalma (tök nyugodtan): Nem. Hiszen megjöttél! És eljöttünk....