A katasztróf harmadnapján nézegettem elhűlve a képeket az interneten. Talán hangot is adtam, mire Dalma odajött, nézi, kérdez. Én közben kattingatok, válaszolok. Volt egy kép, ami egy lakásbelsőt mutatott, ahogy az iszap felborogatta a bútorokat és mindent vörösre színezett. Egy félig vörös gyerekjátékon megakadt Dalma szeme és egyfolytában az érdekelte, hol az a kisgyerek, akinek ez történt a házával.
Napokkal később vendégség volt nálunk. Kapott mindenféle csokikat. Ahogy aludni vittem, megszólalt:
- Anya! Arra gondoltam végül, hogy ezeket a csokikat le kellene küldeni annak a kisgyereknek, akinek piros lett a játéka meg a háza.
- Oké-mondom. Leküldjük.
Már az ágyban:
vagy kitehetnénk az ajtó elé, hogy a védőangyalka levinné neki és nekem meg hozna valami értelmes dolgokat....
Másnap az angyalka elvitte a csokikat és hozott egy Vakondos dvd-t. Minőségi csere volt.:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése